Nyáry Krisztián: - (...) egy egészen meglepő adattal is szembesültünk. Kiderült, hogy van nyolcszázezer ember - tehát a felnőtt magyarok tíz százaléka -, aki nagyon-nagyon sokat olvas, évi harminc vagy annál is több könyvet. Ez a tíz százalék viszont a nemzetközi összehasonlításban nagyon magas arány, például Franciaországban ez csupán egy százalék. Nálunk van egy jól körülhatárolható társadalmi réteg, akik sokat költenek a hobbijukra, évente 30-50 könyvet is megvásárolnak. De miközben például a rendszeresen sportolókra kereskedelmi kampányokat fejlesztenek ki bankok meg mindenféle kereskedelmi cégek, a rendszeresen olvasókat nem tekintik ilyen célcsoportnak, mert valahogy úgy képzelik el az olvasó embert, hogy egyedül ül egy sarokban, nem beszélget senkivel, és nem is érdemes őket megszólító kampányokat indítani. Holott közösségek épülnek a könyvek köré is: kisebb olvasókörök valós találkozások által, vagy online felületeken megosztott tapasztalatok nyomán nagyobb tömegek is - a magyar olvasók közül például több tízezren követik Juhász Annát vagy Szabados Ágit.

Nem tudom eléggé dicsérni őket, elképesztően izgalmas, ahogyan nap mint nap a könyvekre irányítják a figyelmet. Igazán jó dolgok az irodalomterápiás csoportok is. De például az egyik kedvenc közösségimédia-termékem a Moly.hu, ahol olvasók (nemcsak bölcsészek vagy a könyvszakmához kötődő emberek) ajánlanak köteteket, ők mondják el, milyennek találják az egyes műveket, megosztják egymással kedvenc idézeteiket. Nemrég a gyerekeim lelkendeztek, hogy milyen jó podcastek meg hangoskönyvek vannak, és mondtam, hogy hát fölfedeztétek a rádiót.